Ugrás a tartalomhoz

Védett fajok

szivárványos ökle

Adatok

Magyar név: szivárványos ökle

Latin név: Rhodeus sericeus amarus

Tágabb kategória, magyar: Halak (osztály)

Tágabb kategória, latin: Pisces (classis)

Szűkebb kategória, magyar: Pontyalakúak (rend)

Szűkebb kategória, latin: Cypriniformes (ordo)

Fokozottan védett: nem

Természetvédelmi érték: 5 000 Ft

Védetté nyilvánítás éve: 2002

Védelmet biztosító jogszabály melléklete: 2. melléklet

Egyezmények: Bern III.

Irányelvek: Élőhelyvédelmi Irányelv II.

További információk

Ismertetőjegyek:
Magas testű, oldalról erősen lapított hal, amelynek mind a háta, mind a hasa erősen ívelt. Orra rövid és tompa, szája kicsi és csúcsba nyíló. A szeme meglehetősen nagy, átmérője körülbelül megegyezik az orr hosszával. Hátúszója valamivel a hasúszók alapja mögött kezdődik, benne az elágazó sugarak száma 8-11. Farkalatti úszóját 8-10 osztott sugár támasztja. A kopoltyúréstől a farokúszó tövéig egyenesen végighaladva 34-40 pikkely számolható, de az oldalvonal csak az első néhány pikkelyen követhető, aztán megszűnik. Az ivadék és a felnőtt példányok faroknyelén egyaránt egy fémes csillogású kékeszöld sáv látható, ami igen jó megkülönböztető bélyeg. Kis termetű faj, hossza 6-8 cm.

Hasonló fajok:
Alak és szájállás tekintetében hasonlít hozzá a széles kárász, az ezüstkárász és a ponty ivadéka, de mindháromnak hosszabb a hátúszója – minimum 14 osztott sugarat tartalmaz –, és az oldalvonala teljes. A szintén magas hátú karika-, dévér-, lapos- és bagolykeszeg ivadékát hosszabb anális úszójuk különbözteti meg.

Környezet:
Az átlátszó és mély bányatavaktól a sekély mocsarakig, a hegylábi patakoktól a folyamokig gyakorlatilag minden olyan vizünkben megtalálható, ahol a szaporodásához szükséges kagylófajok élnek. Legnagyobb tömegben a sekély, nyugodt, vízinövényekben bővelkedő élőhelyeken fordul elő.

Táplálék:
Nagyobbrészt lebegő algákkal táplálkozik, de jelentős mennyiségben fogyaszt zooplanktont, és lecsipegeti a víz alatti tárgyak élőbevonatát is.

Szaporodás:
Kétévesen már ivarérett, szaporodása április végétől július elejéig tart. Az ikraszemek száma nőstényenként mindössze 40-80, alakjuk tojásdad, átmérőjük 2-3 mm. A nőstény az ikrát – az ívás idejére kifejlődő néhány cm hosszú tojócsöve segítségével – nagyobb kagylók belsejébe rakja, ahol a vízárammal bejutó spermiumok termékenyítik meg. A védett helyen fejlődő utódok csak akkor hagyják el a kagylót, amikor már önálló táplálkozásra képesek.

Elterjedés:
Őshonos halunk, amely Közép- és Kelet-Európa legnagyobb részén megtalálható. Hazai elterjedése:
• Öreg-Duna, Mosoni-Duna, Lajta, Duna, Rábca, Rába, Lapincs, Pinka, Strém, Répce, Csörnöc-Herpenyő, Marcal, Csángota-ér, Gerence, Cuhai-Bakony-ér, Által-ér, Ipoly, Fekete-víz, Ménes-patak, Dobroda, Lókos-patak, Malom-patak, Morgó-patak, Sződi-patak, Váli-víz, Benta, Szent László-víz, Dunavölgyi-főcsatorna, Kiskunsági-főcsatorna,
• Zala, Lesence, Eger-víz, Gaja, Sárvíz, Sió, Kapos, Baranya-patak, Orfűi-patak, Koppány,
• Dráva, Mura, Kerka, Kerca, Szentgyörgyvölgyi-patak, Cserta, Zsdála, Rinya, Fekete-víz, Karasica,
• Tisza, Túr, Öreg-Túr, Szamos, Kraszna, Csaronda, Bodrog, Ó-Ronyva, Ronyva, Tolcsva-patak, Keleti-főcsatorna, Nyugati-főcsatorna, Sajó, Csernely-patak, Keleméri-patak, Szuha, Csörgős-patak, Bódva, Sas-patak, Rakaca, Hernád, Bársonyos, Vadász-patak, Vasonca, Takta, Szerencs-patak, Gilip-patak, Harangod, Hejő, Eger-patak, Csincse, Laskó, Zagyva, Tápió, Galga, Tarna, Gyöngyös-patak, Bene-patak, Tarnóca,
• Hármas-Körös, Kettős-Körös, Fekete-Körös, Fehér-Körös, Hortobágy-Berettyó, Sebes-Körös, Berettyó, Ér, Maros,
• Balaton, Kis-Balaton, Fertő, Velencei-tó, Tisza-tó,
• egyéb tavak, halastavak, holtágak, mocsarak, csatornák.
 

 
Jelentőség:
A mi vizeinkben még gyakori, de Európában a ritka és sebezhető fajok közé tartozik, ezért kapott törvényi védelmet.
 
Forrás: Harka Á. – Sallai Z. (2004) : Magyarország halfaunája – Képes határozó és elterjedési tájékoztató (Nimfea Természetvédelmi egyesület, Szarvas) ISBN 963 86475 3 1
 
 

Fajok elterjedése

Galéria

Sáv bezárása